Elsö Richárd

Miután megérkezett a Szentföldre, az angol királyra hárult a teljes III. keresztes hadjárat levezénylése. Hiszen a másik két király, aki útnak indult semmi szerepet nem vállalt a harcokban. I. (Barbarossa) Frigyes, német-római császár, aki Richárd mellett Európa egyik legharciasabb és legsikeresebb uralkodója volt, 1187-ben ugyan elindult a Szentföldre 100. 000 fős seregével, de 1190-ben Antiochiában belefulladt egy folyóba. Egyesek szerint a hideg víztől görcse támadt és elsüllyedt a vízben, mások szerint viszont lezuhant lováról és a vízbe fulladt, így a német-római császár nem messze céljától 71 évesen meghalt, seregei pedig visszafordultak. II. Fülöp Ágost, bár kitűnő egészségben elérte a Szentföldet, betegségre hivatkozva visszatért Európába. Így a hadjáratot lényegében I. Richárd vezette. Csakhogy miután 1191-ben megérkezett Akkon kikötőjébe (ma Izrael) súlyosan megbetegedett. Ellenfele, a muzulmánok vezetője, Egyiptom és Szíria szultánja, Szaladin, tanúságot téve „lovagiasságáról” egy tál gyümölcsöt küldött a beteg Richárdnak, hogy felépüljön. A király hamarosan jobban lett és megostromolta Akkont. A város néhány napi ostrom után elesett. A keresztesek 3500 foglyot ejtettek. Richárd ezért a csatáért kapta az „Oroszlánszívű” jelzőt. Ezt követően Richárd hadai dél felé indultak. Az Akkontól néhány száz kilométerre fekvő Jaffát többször is megostromolták, de csak kemény harcok árán sikerült bevenni. A keresztesek szorongatott helyzetbe kerültek, és ellentétben, az Európában bevett szokásokkal, melyeket mellesleg maga Richárd is ezt megelőzően vallott, parancsot adott az Akkonnál fogságba ejtett 3500 arab fogoly kivégzésére, azért mert Szaladin nem volt hajlandó a foglyokért odaadni cserébe a keresztesek legfőbb ereklyéjének, Jézus keresztjének darabját, amit korábban (1187-ben Jeruzsálem bevételekor) megszerzett. Később sok győzelmet arattak az arabok fölött, de számottevő sikert nem értek el. 1192-ben megostromolták ugyan Jeruzsálemet és elméletben be is, vették, már nem tudták birtokba venni. Richárd megbetegedett és seregeivel haza indult. Ezzel, részleges sikerrel, lezárult a III. keresztes hadjárat.

Elsö Richárd elkövette azt a súlyos hibát, hogy a Szentföldön inzultált egy lovagot, név szerint Lipót osztrák herceget, aki bosszút esküdött ellene (lehajíttatta egy várról a Babenbergek zászlaját, vélvén, hogy egy osztrák hercegi család zászlaja alacsonyabb rendű hogysem az övével egyhelyütt lobogjon). Richárd hajótörést szenvedett Velencénél, ezért szárazföldön kellett tovább mennie Anglia felé. Ám de amikor Bécsben rátalált, Lipót herceg börtönbe vetette az angol királyt.

A legenda szerint arról ismerte fel a konyhai segédnek öltözött Richárdot, hogy az elfelejtette levenni gyűrűit. Így az angol király az osztrák herceg fogságába került, aki hamarosan átadta őt VI. Henrik német-római császárnak. A császár horribilis összeget kért cserébe I. Richárdért. A király öccse János hajlandó volt az egész országot felforgatni, azért hogy visszavásárolhassa bátyját, és ezzel megvegye hatalmát. II. Fülöp Ágost is megpróbálta megkaparintani Richárdot, hogy ezzel kizsarolhassa a franciaországi angol birtokokat. A „győztes” végül, János lett, aki 1194. február 4-én kifizette a váltságdíjat VI. Henriknek.

Richárd ekkor visszatért Aquitaniába és folytatta harcait a franciák ellen. Ám előtte még (utoljára életében) útba ejtette Angliát és megfosztotta öccsét minden hatalmától. 1199-ben a Limousin-ban fekvő chalus-i vár ostrománál egy lovag nyilával eltalálta. A seb elfertőződött és Richárd belehalt sérülésébe. Ám utolsó lovagias cselekedeteként, a király megjutalmazta az őt megsebesítő lovagot. Egy szütyő aranyat adott neki és elengedte fogságából, ugyanis időközben az angolok bevették a várat.

Egy legenda

A legenda szerint, Blondel a hű dalnok várról várra járt, mindenhol a király kedvelt dalát énekelte, így keresve királyát. Dürnstein várbörtönéből végre meghallotta a király hangját, aki a dal második strófáját kezdte énekelni. A váltságdíj egy részéből, amit a Kuenringerek Richárd szabadon engedéséért követelték, Dürnsteint akarták fel-, illetve továbbépíteni. De a pénzből a Bécstől délre fekvő Wiener Neustadt is felépülhetett, sőt még a Bécs körüli erőd falakat is fel lehetett belőle építeni.